A táj, amit látsz, virágot nem terem, A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen, Háztetõk közén az ég, sohasem tiszta kék, Mit mondjak még, magamról egy mondatot, Huszadik századi városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek, Úgy élek én, ahogy a többiek, Ülök a tv elõtt, a jégrõl veszem a sört, Magnót hallgatok, keveset járok gyalog, Huszadik századi városlakó vagyok.
